Meztelen erdők
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 210
MEZTELEN ERDŐK
Ment az őszülő ősz, egyre csak mendegélt,
szerelmet álmodott és más egyéb szenvedélyt.
Megszólták szavakkal, szitkokkal, szennyel,
átkozta ködmönös köd
s valamennyi ember.
Naponta belehalt, érzékeny volt lelke,
Isten verte meg így, ha már teremtette.
Ebből látszik tisztán, a világ mily esendő,
bánatában lombját veszti
minden álmos erdő.