Írta: Stonawski Tamás
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 743
Mezsgye
Mellkasom körülzár,
elhatárol és be-kebelez,
a sóhajok emeletei
határaim mindig
észrevehetően újraírják,
hol adnak, hol elvesznek
általad és belőled.
Honfoglalásom,
tudom,
rég nem firtatom már,
teret, időt
bejárva hanghordozom
ritmizáló
oldalbordáim közé
szorult sorsaimat,
helyzetemet.