Mézkép
Írta: Csonka Flóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 276
Mézkép
A vonaton ülök.
A lábam keresztbe teszem, így kényelmesebb. A szomszéd ülésre teszem a táskám, egy ideig figyelem a foltos, piszkos szürke padlót.
Egy fiatalember ül le velem szemben. Szürke kopottas Nike cipőt visel, csuklóján bőrszíjas karóra, borostás arca és stílusa kiegészíti egymást. Kabátját és táskáját felteszi a tárolóra, sapkáját nem veszi le.
Telefonálni kezd. Hangja mély, de mégis kellemesen cseng, tisztelettel beszél, néha megköszörüli torkát.
Elköszön. Szemét lehunyja, arcán a kezdeti ráncok elsimulnak, és egyre jobban csodálom.
Megérkezik az ellenőr és kizökkenti őt nyugalmából. Arcán megjelenik egy érdeklődés, jegyét előkeresi a zsebéből. Csipp. Valid a jegy.
A fejemben gondolatok százai kezdenek el harcolni.
Megszólítsam? Mi lenne ha hozzám szólna? Vajon hány éves? Vajon ő is engem figyel miközben írom ezeket a sorokat?
Megpróbál visszazökkenni az álomba, de inkább előveszi telefonját, megnézi értesítéseit, véletlen elindít egy videót, néhány hangfoszlány jön a telefonból. Gyorsan kilép onnan, nem akar másokat zavarni.
Kinézek az ablakon, a sötétben alig látok valamit, csak az utcai lámpák összemosódott fényét látom, és figyelem ahogy újra és újra megpróbál visszaaludni sikertelenül.
Fránya kalauz, megzavarta az álmát, s most nem tudja ujra elengedni magát.
Már Pécelen vagyunk, kihasználok minden percet amíg így együtt ülünk, leírok minden apró külső részletet, ha már az értékesebb részletekről nem tudok írni.
A vonat elindul Isaszeg felé, megfigyelem ahogy idegesen piszkálja a karján lévő karkötőket. Van egy kék, fonott, mára már elég kopott. Van egy barnás-zöld, fagyöngyökből álló, és egy sárgás-piros bőrből szőtt.
Mindjárt Isaszeg, lassan készülődni kezdek, sajnálom hogy itt kell hagyjam őt, aki mögé már elképzeltem vagy ezer sztorit.
Elköszönök tőle, hangom halkan remegve hallatszik, szerintem nem is hallotta.
Remélem még látom valaha.