Mészárosné Maya - Kiáltás a csöndbe
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 461
Mészárosné Maya: Kiáltás a csöndbe
egy magányos nő dala
Egyre hosszabbnak tűnnek a fáradt napok,
Mikor ernyedt lelkem a múltba kalandoz,
Mint az aszályos föld, mely záport áhítoz,
Lassan múlnak a tegnapok, s a holnapok.
Lassan múlnak a tegnapok, s a holnapok,
Most minden barna és bús, összeborzadok.
Hidegen ragyog a Hold, vacog a lelkem,
Könnyem megfagy, szenvedő arcomon ragyog.
Könnyem megfagy, szenvedő arcomon ragyog.
Ó, mily nagyon egyedül, mily egyedül vagyok!