Message à Antonin Artaud

Írta: A. Túri Zsuzsa


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 226



Message à Antonin Artaud

Azúr virágok a halhatatlanság egén.
Letörölt mosoly.
Újra akartad teremteni magadat.
Körmeiddel feszítetted szét a tudás kagylóját.
Majd eltűntél.
Még most is vak az ember,
ahogyan a pikkelyes Holdba bámul.
Itt vagyok.
Engem is szerethetnél, ahogy én szeretlek,
őrült botrányhős, te csillagok csiholója.
Sétabottal.
Nem vagy.
Alszol.
Csak az tud aludni, aki ébren volt.
Nincsenek miazmák.
Újraalkotlak hát.
Milyen lehettél?
Itt a test.
Itt a száj.
Itt az arc.
A dülledő szemek.
Belül az emésztőrendszer.
Új, tisztább elme.
Nyugodtabb.
Így alkottad volna újra te is magadat?