Mert kell…
Közzétéve: 6 napja
Szerző: Hepp Béla
Versek
Mert kell…
Majd írj nekem a boldogságról egyszer
és én szívesen végigolvasom,
legyél te író, költő, influenszer,
és írd meg ülve, oldalvást, hason,
mit érdekel; a tartalmát, ha nézem,
elringat végre, s nem belém hasít,
csak falnám, medve-élvezet a mézen,
vagy bő ebéd után egy jó nasit,
s csinálnék róla, esküszöm, egy szelfit
ahogy simult mosollyal élvezem
hogy mennyi szépre, mennyi jóra lelsz itt,
s hogy messziről is osztozunk ezen,
tisztelhetem, és persze áldhatom majd,
ez így dukál, őszinteségedet,
s hogy engem, minden hangulatra tolvajt,
a boldogságod jólesőn befed…
S hogy elhiszem? Talán mert kell az Élet,
örömdalok a percnyi fényeken,
a lét hogy nem csaló enyészeté lett.
A boldogságról egyszer írj nekem.