Írta: Benyó Tamás
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 543
Merengő
Valahol út közben megtorpantam,
visszafordulni sem maradt erőm,
mialatt egyhelyben mozdulatlan
tétováztam egy csupasz hegytetőn.
Merengtem a távoli népeken,
mint nyüzsögnek öregek és ifjak
keskeny sikátorokban szenvtelen
formázva tétova árnyékukat.
Azt hittem, több vagyok mindnyájuknál,
amikor a szemszög megváltozott,
s mint égből pottyant aranyszabály
talált puritán magyarázatot.
Azóta együtt dobogok velük,
monoton ritmusba temetkezve,
ahogy szívemben lassan egyesül
álmaink valódi természete.