Menni fogok
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 316
Menni fogok
Sorsom miatt néha sírok,
szemem, szívem könnyek marják.
Máskor pedig verset írok.
Ezt az istenek akarják.
Szürke szavaim gagyognak,
ahelyett, hogy ragyognának.
Szakítok a versírással.
Búcsút így mondok a mának.
Holnap pedig útra kelek,
menni fogok, amíg látok
fákat ölelgető szelet,
szivárványszín vadvirágot.
Erdőket a felhők alatt,
akácágon kismadarat,
amíg ringat ösvény-álom,
amíg mozog roggyant lábom.
Csókolom a napsugarat,
táncba viszem, hogyha szabad.
Zuhog eső, énekelek,
mindegy, mi van, én csak megyek.
Hegy fejére, tetejére,
zöldes völgynek fenekére,
kóbor-léptű árnyékomnak
gyalogoló jókedvére.