Írta: Konyári Mónika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 199
A függöny legördült.
De a tapsvihar nem neked szól,
te csak ülsz merengőn
az unásig koptatott színpadon-
mellékszereplő...
Beléd mar a fájdalom.
Hát ennyire futotta...
lehettél volna primadonna,
naiva, istennő, díva...
Mari körhintában ülve
szerelemért szédülve-lázadó
vagy épp Jago-i áldozat,
asszony, kit bedőlve cselszövőnek,
féltékeny szerelem öl meg,
avagy Mesterért rajongó Margarita
vagy Nana, pénzért szerelmes,
felkapott kurtizán
és halnál vétlen,
Jeanne d'Arc-ként máglyahalált.
Játszhatnál asszonyt,
aki véres mocskát
tébolyultan mossa,
netán a szent szüzet,
karodban ringatva
a Megváltó gyermeket.
De nem...
csupán néhány mellékszerep,
ennyi jutott.
Voltál szobalány, kokott,
eltitkolt szerető,
méltó anya és jó boszorkány...
s néha fölvillant a Nő...
Most legördült a függöny.
Végleg...
nem ujjong a közönség...
nincs több szerep
amiért színpadra lépjek.
Mond ki Te, ha igazán
és akarón szeretsz:
Elég volt ebből neked-
én hazavárlak...