Írta: Farkas Arnold Levente
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 265
mellé
első szonett a másodikról,
pócsmegyer, huszonegy január
négy, hétfő, apartament zece,
jel zita lekmen, velünk szembe
lakott a tánti a domnuval,
a domnu katonatiszt volt, volt
neki palacsintasapkája,
zöld egyenruhája, mosolya,
volt egy rokonuk, a bolond
lány, aki gyakran dörömbölt
reggel a lakásuk ajtaján,
de nem mindig engedték be,
született egy kislányuk is,
az ő neve virágot jelent
harmadik szonett a második-
ról, szigetmonostor, huszonegy
január öt, kedd, beszorul
az első és a harmadik közé,
ablakon át a messze köze-
lít, azon dolgozom, hogy a va-
lóság számára elviselhető
legyek, van abban valami
megnyerő, ahogyan egymás
mellé helyezi a gondolatokat,
mintha újságból vágná ki
a fájdalom, ehhez a létezés-
nek nincs köze, elképzel
az elképzelhető képzelet
második szonett a másodikról,
pócsmegyer, huszonegy január öt,
kedd, mellettünk laktak zubascuék,
aztán a férfi meghal valahogy,
volt egy fiuk meg egy lányuk,
a lány férjhez ment, aztán elvált,
a fiú elment, rendőrnek állt,
egyenruhát hordott hétköznap is,
befeküdtem az anyja szoknyája
alá, de nem láttam mást, csak
sötétséget, gyermek gyermekkor,
kíváncsi kíváncsiság, talán
a hiba tévedése ez,
másodikként csal az emlékezet