Írta: Pődör György
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 52
Megváltás
Amikor nem ad enyhet az éjszaka,
s csövekkel átszúrva ébreszt a hajnal,
csöppre csöpp s a verejték szaga,
és egy óra csörög gúnyos kacajjal.
Amikor sóhajra sincs az ég szava,
szalad az élet, mint fésű a hajban,
fáj a lélekbe hasított, mély csapa,
s lassan a test elfogadja, hogy baj van.
Eljöhetne egyszer a könnyű álom,
beteljesítve a sok ígért igét,
túlmutat minden éjkörmű halálon.
Sorsot sodor az űr: kő-nehéz pihét,
tűnve dimenziókba zárt határok,
és lényegtelen lesz maga a kilét.
Sziciliai/lentini
Első közlés