Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 392
Megtörhetetlen
égő sátrait újra fölébem emelte a nyáréj,
könnyed lépte nyomát tarkómon viselem,
mégse rogyok meg, mert sohasem tört még meg e játék,
úgy leszek újra erős majd, hogy erőtlen sem
voltam, mert belső nagy tartóoszlopaim rég
állnak, s egy repedés nem siklott végig
rajtuk, tartják testem-lelkem, a hit ragyogását,
és ez már így is lesz, míg életem ég