megtisztulva
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 149
Megtisztulva
Ma halt meg anyám.
Összegyűjtöttem az üres üvegeket a házban, és kitakarítottam a lakást. Apám még nem ért haza a kórházból. Pihenni próbáltam. Odaálltam az ablakhoz. Már elállt a hó. Korán alkonyodott. Két nap múlva karácsony. Eszembe jutott, hogy még van egy zsák szemét az ajtó mellett. Levittem a kukába. Végre tisztaság van. Évek óta meg nem élt tisztaság.
Apa tegnap is későn jött haza. Anya már be volt állva mire hazaértem az iskolából. Pisti a kapuig kísért. Nem ölelt meg, furcsán, sietve búcsúzott. Kellemes ünnepet kívánt. Két hétig jártunk. Fura, szeplős képe van Pistinek, eggyel felettem jár a gimiben, jövőre fog érettségizni. Év elején került a mi sulinkba. Nem mondhatnám, hogy nagyon odavagyok érte, mégis fájt, ahogy lekoppintott. Idén ő a harmadik. Te vagy az a lány, akinek az a piás anyja van, mondta, és sarkon fordult. A gyomrom öklömnyire szűkült a tehetetlen kétségbeeséstől.
Először ötévesen szembesültem az anyám miatti megbélyegzéssel. Részegen, gajdolva jött értem az óvodába. Nem akartak neki kiadni. Felhívták apámat, erre iszonyú balhét rendezett. Érdekes, hogy a gyerekek mégis nagyon vonzódtak hozzá; ha megérkezett, néhány kisgyerek elébe futott, ő pedig énekelt nekik, mondókázott velük, nagyon édes és szeretni való volt - józanon. Én iszonyodtam tőle. Apám imádta. Nézd, mondta mindig míg fotókkal hadonászott előttem - milyen gyönyörű, fiatal lány volt - hosszú, méz-szőke haja a derekát verte, égkék szeme ragyogott, folyton énekelt, hát csoda, hogy beleszerettem? És a mosolya! Mint egy mesebeli tündér!
Anya már fényes nappal részeg, nem érted, apa, milyen ciki az én anyám gyerekének lenni?
Nem, nálunk anya soha nincsen szülői értekezlet... központilag megszüntették a középiskolákban... Nem kell bejönnöd... Apa, ha egy kicsit is szeretsz, te is ezt mondod anyának. Vagy te jössz be. Tovább ezt már nem bírom!
Itt a téli szünet. Közeleg a karácsony. Össze leszünk zárva. Egyetlen barátom sincsen, akit ide hívhatnék, vagy akihez elmenekülhetnék. Anya még többet fog inni, apa, te vagy elmenekülsz, vagy könnyes szemmel ülsz majd az ágya mellett kezedben a fiatalkori fotójával. Vagy dulakodtok egy üveg pia miatt. Mintha nem lenne már tök mindegy.
Anya azt mondta, idén igazi karácsonyt akar nekem, amikor elsírtam magam, hogy ez nem élet, ami nálunk van. Tőle nekem semmi sem kell. Ellopta a gyerekkorom.
Először ötévesen szembesültem az anyám miatti megbélyegzéssel. Részegen, gajdolva jött értem az óvodába. Nem akartak neki kiadni. Felhívták apámat, erre iszonyú balhét rendezett. Érdekes, hogy a gyerekek mégis nagyon vonzódtak hozzá; ha megérkezett, néhány kisgyerek elébe futott, ő pedig énekelt nekik, mondókázott velük, nagyon édes és szeretni való volt - józanon. Én iszonyodtam tőle. Apám imádta. Nézd, mondta mindig míg fotókkal hadonászott előttem - milyen gyönyörű, fiatal lány volt - hosszú, méz-szőke haja a derekát verte, égkék szeme ragyogott, folyton énekelt, hát csoda, hogy beleszerettem? És a mosolya! Mint egy mesebeli tündér!
Anya már fényes nappal részeg, nem érted, apa, milyen ciki az én anyám gyerekének lenni?
Nem, nálunk anya soha nincsen szülői értekezlet... központilag megszüntették a középiskolákban... Nem kell bejönnöd... Apa, ha egy kicsit is szeretsz, te is ezt mondod anyának. Vagy te jössz be. Tovább ezt már nem bírom!
Itt a téli szünet. Közeleg a karácsony. Össze leszünk zárva. Egyetlen barátom sincsen, akit ide hívhatnék, vagy akihez elmenekülhetnék. Anya még többet fog inni, apa, te vagy elmenekülsz, vagy könnyes szemmel ülsz majd az ágya mellett kezedben a fiatalkori fotójával. Vagy dulakodtok egy üveg pia miatt. Mintha nem lenne már tök mindegy.
Anya azt mondta, idén igazi karácsonyt akar nekem, amikor elsírtam magam, hogy ez nem élet, ami nálunk van. Tőle nekem semmi sem kell. Ellopta a gyerekkorom.
Odakinn lófráltam, a feldíszített, karácsonyi giccsbe öltözött utcánkon, amikor megpillantottam őt a túloldalon. Ömlött a hó. Hatalmas fenyőfával dülöngélt a túloldalon. A fa az egész jobbját eltakarta. Észrevett, rám mosolygott. Helló anya, köszöntem rá, és odakiáltottam, hogy várjon egy kicsit.
Megint nem a zebrán akart átkelni. Egy autóbusz tűnt fel a jobb oldaláról. Elsuhant egy taxi, a busz sebesen közeledett. Anya engedelmesen várt. Én is vártam. Aztán intettem neki, hogy jöhet. Lelépett az úttestre. Én gyorsan elfordultam, és becsuktam a szemem. De a fülem nem tudtam becsukni...
Megint nem a zebrán akart átkelni. Egy autóbusz tűnt fel a jobb oldaláról. Elsuhant egy taxi, a busz sebesen közeledett. Anya engedelmesen várt. Én is vártam. Aztán intettem neki, hogy jöhet. Lelépett az úttestre. Én gyorsan elfordultam, és becsuktam a szemem. De a fülem nem tudtam becsukni...
Összegyűjtöttem az üres üvegeket a házban, és kitakarítottam a lakást. Apám még nem ért haza a kórházból. Aztán pihenni próbáltam. Odaálltam az ablakhoz. Már elállt a hó. Korán alkonyodott. Két nap múlva karácsony. Eszembe jutott, hogy még van egy zsák szemét az ajtó mellett. Levittem a kukába. Végre tisztaság van: ma halt meg anyám.