Megtelt bőröndök balladája
Írta: Simon Adri
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 213
Megtelt bőröndök balladája
Kilencvenkettő részeges őszét
szívtuk magunkba, és rohantunk, mi
két, foszló cipőjű, széllelbélelt
alak, két hámozhatatlan krumpli;
játsszuk azt, hogy játszunk megint, mondtad,
mi voltunk Désiré és Antoine,
tükröződtünk kollégiumfalon,
és lobogott rajtunk a kardigán,
volt gitárom. Néha elővettem
– egyre ritkábban, ahogy az évek
múltak, és Cseh Tamásostól minden,
a fiatalság is semmivé lett –,
és játszottuk, én meg a nagy gitár,
hogy csak most nehogy előredőljünk,
de megteltek az évek és megtelt
velük minden használható bőrönd;
ahol megvannak a bakelitek,
oda nem sokat járok, s a lemez-
játszó is tizenöt éve döglött,
youtube-ot hallgatni természetes;
albérletem világítótorony –
alatta talán sziklák és tenger,
leugrani az ismeretlenbe
nem merek ma már bekötött szemmel.
Tamás elment, mi meg még itt vagyunk,
nomád indiánt játszunk néha, meg
dúdolunk, mert fúj a szél és zaj van,
és dallamra süket embertömeg.