Megszegett ünnep
Írta: Bíró Rudolf
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 277
Megszegett ünnep
Láncdohányos Hold köhög odafenn az égen,
körötte elnyomott csikkek a csillagok.
Lehamuzott sztreccsnadrágként nyújtózik éppen
a körút, és rajta foltként izzadok.
Nyáréjszaka. Csak szívom a fülledt levegőt.
Amott füstös hangon dohánybolt köszön.
Kinyitnám a nem létező görög-legyezőt,
ne csak a hab dideregjen a meleg sörön.
Tumultus. Ricsaj. Ünnepi szoknya a tér,
fodros korcokban elvarratlan szerelmek.
A közös vályúhoz most mindenki odafér.
A bódék mellett összetört szemek legelnek.
Tinik, térfigyelőbe lőtt insta-selfik.
A tűzijátékra is csak felkelni járnak.
Haspóló felvágva egészen mellig,
a farmerból kilátszanak a pillangószárnyak.
Dorombol a cicanadrág, hízelgőn bújik.
(De a fekete macska balszerencsét okoz!)
Itt minden lány az apjával randevúzik,
szájuk friss levegővel teli cigisdoboz.
Minden mosoly egy félreértett köszönés,
flegma pillantások karmolják az arcot.
Félrenyelt mondatok, beszédes köhögés,
nem hallok "sziát", csak egy eldobott visszhangot.
Túl sok az ismerős, de kevés, aki megismer.
Arctalan tömeggel frontális karambol.
Fülemben alacsonyan van a hangregiszter,
a jövőévi beállásnál talán újra hangol.
A padok látják csak, kinek milyen az ülepe,
a menekülési útvonal mért mutat a zsákutcára?
Ez az államalapítás, és a Kenyér ünnepe,
de lehet csak én szegek keresztet a hátuljára.
Megjelent Őszi virágok című verseskötben