Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 476
Megnyugvás
Akár a gyilkos kit végre elítéltek
és akár a föld nagy rengése után.
Oly nyugodt vagyok,
már nem is félek
magamra öltöm
szép fekete ruhám.
És megállok egy törött percre,
végső ütést, halk zenéket várva.
Ekkorra már én vagyok a messze,
s e messzeségben kővé leszek ázva.
Nem csodálkozok,
nem szitkozódok,
nem leszek már goromba!
Fásultan de mégis könnyedén lezuhanok a forró homokba.
Ott leszek majd, honnan jöttem,
végül visszatér dalom a csendbe.
Ölelj magadhoz, szoríts Istenem,
légy takaróm ha rám borul az este!