Meghalni
Azok a kocsmák… amik már csak a kicsi utcák mélyén élnek, ahová öt lépcsőn kell lemenni, amik hatkor nyitnak, ahol mindig büdös a sör, dohos a bor, száraz a pogácsa és van rum száztízért. Ahol az elvonóról visszatérők bocsánatkérő vigyorral kérik az első kisfröccsöt, és mindig van valaki, aki hazakíséri a megszédülteket.
….na valahol itt kell lefordulni a székről egy őszi este, és meg se várva a mentőket, hörögni egy utolsót. Mert itt emlékezni fognak rád, halálod legendává válik, emléked beépül a falakba és ott is marad amíg áll a világ és az utca.