Megfejtés nélkül

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 175

Nem fejtettem meg még rejtvényt,

légben nem lebegtem sejtként,

s izzó fa sem voltam tűzben.

Aki jó volt, mind elűztem.

Nem röpültem táltosháton,

s gebén célom ritkán látom.

Kardot ki nem kovácsoltam,

és már régen nem csókoltam!

Átlátok a hamisságon,

és ha lógtam száraz ágon,

markomból ezüst nem pottyant;

már haltam meg. Meg se kottyant.

Mint mantrát, mondom a verset,

bárki hallja, szemmel verhet.

Rejtvényt rejtek el sok versben,

meg ne lelhesd, elvermeltem.

Érzést írok fel felhőre,

tán tolatva, nem előre.

Tollamból nem fogy a tinta,

és eltorzul mind a minta.

Tollfosztáskor tollat téptem,

hozhatna trónfosztást népem.

Ma csütörtök, holnap halnap,

mi leszünk, akik meghalnak.

Hogyha megfosztasz tollamtól,

torkomból majd új dallam szól.

Úgy ordítok, berekedek,

hogy halljátok, verekedtek.

A rejtvényt még nem fejtettem meg,

kézzel ökröt sem fejtem meg:

erőszakkal élni félek.

Vagy csak nem visz rá a lélek.

2016. ‎június ‎28.,