Írta: Vaskó Ági
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 257
Még veled
Még rád ragyog, még simogat
az áldott tavasz fénye,
arcodra bájt, bársonyt simít,
a várt másnap reménye.
Még ablakodba kinyílik
az áttelelt muskátli,
a kiskerted is hívogat,
bár lábadon már fásli.
Ha friss ebéded illata
a harangszóval táncos,
még ünnepli azt asztalod,
s az abroszod se ráncos.
Még hajadon a fényezüst
a pávánál kevélyebb,
csak emlékőrző szemgödröd
lesz napról-napra mélyebb.
Nézd Anyám, a virágaim
most vallomássá válnak,
szájszegletükben mosoly ül
a színes tátikáknak.