Még mielőtt

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 320

Még mielőtt
szótlanságba süpped újra
nagy pátosszal takarodót fújva,
s önmagát siratva
a lét

mielőtt még
vaksi ködbe fordul

mártírként, ki mély szánalmat koldul
s gyűrt levélkét hagy maga után, hogy
„másképp is lehetett volna”

hadd ragyogjon,
hadd tomboljon
kedvére, szívből
mintha minden e táncról szólna;

ne legyen örök-szolga!

Tétován moccan a tavasz.
Alig ébred. Ráér.
Hetykén és ifjan
kortyolgatja az időt,
mely előtte, mint tányér
leves gőzöl.

A vágy
zavartan visszahőköl
s konok fejét vakarva töpreng
hogy mi dolga itt;

ki kéri tőle számon,
s kié a bűvös álom,
mely kísérti
újra

hagymázas
láz-tengerbe fúlva.

Te jól tudod:

a tánc
e placcon véges.
Ezért kell, hogy
mély pecsétet égess
e tájra –

égő csókként
egyszer kínált
szájra.