Írta: Veréb Dániel
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 390
Medvepuszi
a nyárutó méz színarany borostyán
beléragadtunk pározó legyek
habár a medveősz szemet vetett rá
és tanakszik egyek vagy ne egyek
addig ideszilárdulunk mi ketten
cukorban fuldokolva tétlenül
alkatrészek egy száradó maketten
mire növekvő maciárny vetül
közelít a nyelv és én úgy hazudnék
csak körbe-körbe unos-untalan:
nincs is idő kitart hogy új a nyár még
szeretni foglak augusztustalan