Medúza éneke
Írta: Jóni Barna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Medúza éneke
Valahol a szirének vizében, hol tritonok
kürtjén szól a szférák hangja,
és a morajló tenger suttogva esendő-
szerelmes halcsikók kísérnek
egy dalra kelt szomorú istennőt.
Még egy gyenge hullám sem töri meg énekét.
Szél nem dagaszt kövérre vitorlát,
az aranygyapjas kos szemében nincs félelem.
Az argonauták hajója csendes révben áll.
Sós pára csal könnyeket az istenek szemébe,
szivárvány húz tengerre hídként glóriát,
és ezüst tarajokon létraként nyúlik a mélybe.
Sellők lépdelnek gyöngy- korall grádicson
Murénák zúgnak, bújnak a sötétségbe,
gömbhalak és rákok iszkolnak sebesen.
Tintahal tapad, s lő ki per6metet
A medúzák mérge bénító tűzzel éget
villamcsapásként. Kit elér, kínokkal éli át.
Posszeidon hallgat. Perszeusz ölni mélybe száll...Stüx nimfái ébredjetek!
Alszanak a Gorgók, Medúza álmában énekel, s jön feléje végzete láthatatlanul.