Írta: Vaskó Ági
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 389
Mázlista?!
„Hogy vagy?” – kérdezed.
„Kösz jól!” – a válasz,
gyorsan színészi mosolyt mímelek,
s te nem veszed észre, hogy csak támasz.
Nem veszed észre, hogy végigégtem,
mint forró viaszba gyúrt kanóc,
hogy az élet rám véste bérét,
s nem maradt egy ránccal sem adós.
„Mázlista.” – Tudom, ezt gondolod,
talán irigykedsz is egy kicsit,
közben idegesen keresi ujjad
a zsebedben megbúvó cigit.
Rá lelsz… Meggyújtod…
a cinkos füst körbefon,
közös múltunk árnynyomát
eltünteti ajkadon.
Tizenhat év tűnik el,
csupán egy slukk, egy pillanat,
tűnik a nyár, az ősz, a tél,
a könnyes éj s a virradat.