Más szemmel
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 225
Más szemmel
Jenő örült, mint majom farkának. Hosszas keresgélés után végre rátalált álmai házára egy csöndes faluban, közel a városhoz. Már időszerű volt a változás. Belvárosi lakásuk kezdett szűkössé válni, ahogy a család növekedett. A pohár akkor csordult túl, amikor a társasház földszinti lakásaiból szociális lakások lettek. Ezzel nem is volt problémája egészen addig, amíg a rendes, de elszegényedett emberek mellé, be nem költöztek a kevésbé rendesek is. Azóta minden harmadik este buli volt. Meghívták a teljes rokonságot és az udvarban tomboltak. Jenő szerencséjére ő és felesége is jól fizető állással rendelkeztek. Ő, a nagynevű optikus nem minden napi feladatot kapott. III Akhum Sah számára kellett szemüveget csinálnia egy távol keleti országban. Jenőben volt annyi jóérzés, hogy a tízedik házassági évforduló másnapján jelentette be” bocs drágám szemüveget csináltatok Szmirha legendás azúrkék tenger partja mellett így a költöztetés terád marad”. Na, jó nem ezekkel a szavakkal mondta, és, hogy tompítsa az élét, kinyitott egy drága bort. A hatás így is olyan volt mintha kézigránátot dobtak volna a házasélet paradicsomi tavába. Jenő próbálta le csendesíteni a vihart, de felesége villámlott és mennydörgött. Aznap éjjel külön aludtak. Másnap szervezett a baráti köréből egy költöztető gárdát. Így már nyugodtabb szívvel kelt útra. A munkája sok pénzel, de annál több bosszúsággal járt. Az öreg uralkodónál még nem volt rigolyásabb ügyfele, s néha már keresztény létére azt kívánta bárcsak Allah rárogyasztaná mecsetet. A küldetése után a reptérről egyenesen hazament, és egy kiürített lakás fogadta. Az első gondolata az volt, hogy a földszinten lakó enyveskezűek rámolhatták ki, s ekkor vette észre a cetlit a padlón. „a költözés sikeresen lezajlott” Jenő így tehát meg sem állt az álomotthonig. Amikor meglátta, könnybe lábadt a szeme. A tulaj által felújított hosszú vidéki ház ragyogott napfényben. Jenő fejében már meg is született a belső elrendezés terve. Ekkor jelent meg a felesége, a szokásos mosolya nélkül. Az elmúlt egy hét rendesen kikezdte az idegeit. Szerencsére Jenőnek ott lapult zsebében a gyógyír. Egy szolid zafíros nyaklánc, amit a Sah egyik felesége hajított ki az ablakon nemtetszése jeléül. Ő csak feltűnésmentesen lehajolt érte, és szépen zsebre tette. Csak egy szegény koldus volt a tanúja, aki a megfelelő árazás mellett természetesen semmit sem látott. Jenő felesége természetesen a nyakába ugrott. Együtt mentek be a házba. Kezdődhetett a bútorok végső elrendezése. Szerencsére a gyerekek a nagyinál voltak, így nem lábatlankodtak körülöttük. Késő estig dolgoztak, amikor is feltűnt a ház tulaja, egy idős hölgy, magával hozva az ügyvédet. A papírmunka és a szerződéskötés ugyan már hetekkel ezelőtt megvolt, de sosem árt a végső egyeztetés és a személyes kontaktus. Jenő még úgysem találkozott a hölggyel. Gyorsan előkotorta a kristálypohárkákat, összesen négyet, peremig töltötte rubinvörös likőrrel, és a feleségestül kisietett az udvarra, a vendégek elébe. Fejében összerakta a leg mézes mázosabb üdvözlő szöveget, de mielőtt szóra nyithatta volna a száját az öregasszony arca eltorzult.
- Hát visszajöttél te disznó?! – erre mindenki álla leesett. Jenőt letegezték, ráadásul a legszemélyeskedőbb módon. Megpróbált megszólalni, de a tulaj tovább ontotta verbális görögtüzet.
- Hét évet voltunk együtt, de végül nem kellettem, most meg visszajössz ezzel a nőcskével, és megveszd a régi házunkat! – Jenő agya lefagyott „mi van?”. Eközben felesége megszűnt csendes házi asszonyka lenni és elbújt belőle tigris.
- Nőcske a te szőrős talpú girhesdédanyád! – Az elkövetkezendő percekben már üvöltöztek egymással, miközben az ügyvéd tátott szájjal bámulta az egészet. Nem is sejtette, hogy az ősi mesterséget ennyi néven és kombinációban lehet kimondani. Jenő is hallgatott. Még mindig a néni képtelen vádjainál tartott. Ő és ez a vén csoroszlya hét éven keresztül? Felesége rázta fel dermedtségéből.
- Mi van veled? Nem kéne mondanod valamit? – Jenő úgy döntött nem megy le a nyanya szintjére!
- Nézze hölgyem én szerintem nem illendő így beszélnie az ügyfelével, aki szerződést kötött a háza megvételére.
- Ó erre gondolsz? – kérdezte a hölgy miközben előhúzta a kérdéses lapot – Akkor én most ezt szét is tépem, és ami marad, belőle azt megetetheted a kis cafkáddal!- Jenő felesége visítva támadásba lendült és a helyzet újra összegabalyodott. Az ügyvéd bégül elvonszolta az ügyfelét, és kapu előtt vitába szállt vele. A házaspár csak annyit halott, hogy a szerződés érvényes és „nagy az adóság”. Asszony végül kilépett kapun, de még visszakiáltott.
- Csak a pénzednek köszönheted, hogy nem űzlek el, de azért ennél jobb nőcskét is találhattál volna. – erre majdnem újra kezdődött a csetepaté. Jenő bevonszolta dühöngő feleségét- Micsoda egy vén K…- üvöltötte a felesége, de a mondata végét elnyomta fütyülő teáskanna.
- Nyugodj meg drágám. A banya csúnya és valótlan dolgokat állított, de mint tudjuk egyik sem igaz. Van egy szép házunk, hozzá szép nagykert és ez a zizzent nyanya visszakulloghat a faluvégi vityillójába
- Rendben, de semmi jót nem ígérek, ha véletlenül összefutok vele a kihalt utcák valamelyikén
- Akkor ezt, azt hiszem, le is zártuk. Fejezzük be, amit félbehagytunk, és kezdjünk egy új dologba az ágyunkban! – a nap így kellemesen fejeződött be, de másnap Jenő naivitása kapott egy pofont. Mint kiderült az öregasszony nem a faluvégen lakott, hanem a szomszédban egy kis domb tetején, és a sérelmeit úgy dédelgette, mint más a macskáit. Jenő kiment a teraszra, hogy élvezze a friss reggeli levegőt, és kapott a képébe egy műanyag kaspót, benne valami elszáradt virággal. Ezt követte a néni üvöltése, amiben csupa szív jót kívánt nekik. Bár a fél arca sajgott azért visszakiáltott.
- Ha megdobnak, kővel viszonozd azt kenyérrel! – ekkor egy kiszikkadt cipó elzúgott a feje fölött és neki koppant az ajtónak „végül is én akartam”- gondolta, majd visszament a házba. „Egyszer csak meg fogja unni” – gondolta naivan, de tévedett. Akárhova ment a faluban, a kedves anyóka mindig ott lihegett a sarkában, és egyfolytában szidalmazta. A boltban, a postán, a faluházban. Ez odáig fajult, hogy a többi lakó is elkezdett neheztelni rá. Nem tették szóvá, de minden ott volt a tekintetükben. Jenő ezt vidéki szolidaritásként fogta fel. Ha képesek ajnározni ezt, vénséget, váljék egészségükre. Akár még ágyba is bújhatnak vele. Egy hét múlva azonban kellemetlen ügy szintet lépett. Aznap tért haza vidékről, majd szinte görnyedve rohant végiga bejárati ajtóig, hogy nehéz célpont legyen a sárkány számára. Odabent azonban egy másik várta. Felesége a konyhapulton támaszkodott, és olyan pillantást vetett rá, amitől a golyói feljebb húzódtak a testében.
- Szia, édes milyen napod volt? – kérdezte teret adva az újabb viharnak.
- Nyugis, leszámítva azt, hogy a kedves hölgy ismerősöd reggel óta szólózik a teraszán! Képzeld, neked rendezi cirkuszt! Mivel a kocsid az udvarban van, azt hiszi végig itthon voltál! S nehogy azt mond, ne törődjek vele, mert különben megrendelem az első felelhető RPG-ét, és célba veszem, amint kilép az ajtaján!
- Értem. Egy kissé hagytam elfajulni a dolgokat, de ígérem, hamar rendbe teszem.
- Mire a gyerekek visszatérnek a tengerpartról, nem akarom, hallani a hangját, különben összecsomagolok, és velük együtt visszatérek a tengerpartra! – az ultimátum elhangzott, és Jenő áttrappolt a szomszédhoz, de amint felnézett a bejárati ajtóra rögtön lehiggadt. Ő nem állat. Nem fog végtelen vitába bonyolódni a szomszédjával. Inkább felkereste a falu legbölcsebb emberét a vegyesboltost, jó tanácsért. Frici bácsi épp az árut rendezgette, amikor ő belépett a kis üzletbe.
- Jó napot – köszönt udvariasan – a nevem…
- Szemét tróger, uraság? Vagy hívjam csak hitvány patkánynak? – fordult meg Frici vigyorogva, mire Jenőben lassan felment a pumpa. Levette a falon logó rézfejű fokost, és a boltosra nézett.
- A kedves szomszédomtól így is elég sok jelzőt kapok, a feleségem szemében egyre töketlenebb leszek úgy, hogy legalább ön ne szaporítsa a problémáimat. – Frici érezte, hogy elvette a sulykot, és így szólt:
- Oké, rossz vicc volt. Viszont tudom, kiről beszél, és nyilván tanácsért jött.
- Igen. Érthetetlen módon az a nő gyűlöl engem, és úgy érzem, a falu az ő pártját fogja. –Frici bácsi hahotázni kezdett, és így szólt:
- Nem úgy van az. Csak azért neheztelnek magára, mert a nyakukra szabadította őt.
- Ezt nem értem.
- Erzsi néni mindig is goromba pokróc volt, de balhézni csak a négy férjével balhézott, így az házon belül maradt. Most hogy ön itt van a hepaj mindenhova követi önt. A falu népe nem tud szót érteni vele, így öntől várják, hogy rendet tegyen.
- Marha jó. Én, az új lakó, lettem a falusi banyagondozó. Mit kezdjek vele?
- Legyen egy kicsit keményebb. Álljon végre a sarkára. A harmadik férje kordában tudta tartani, legalábbis egy darabig. Egy éjszaka végül emigrált.
- Tényleg négy férje volt?
- Igen. Az első kolostorba vonult, a második a neme felé fordult, a harmadik elhúzott, a negyedik szintén, de előbb meglopta. S ami a legviccesebb, Erzsi néni minden válás után új házat építtetett magának.
- Ja és én vagyok az ötödik, és még házasság sem kellett hozzá, hogy kikészítsen. – hanyatlott le Jenő, mire Frici újra nevetni kezdett.
- Csak tegye azt, amit mondtam.
A találkozó után Jenő felkészült az összecsapásra. Az utcán várt szomszédasszonyára, késő estig. Erzsike leszállt a távolsági buszról, majd elindult hazafelé. Jenő elállta az útját. Az asszony gúnyosan végignézett rajta.
- Na, mi van? Kimenős a macád? Vagy esetleg a maradék pénzem kellene?
- Nézze hölgyem. Nem tudom, hogy milyen mentális problémák miatt vetíti rám a csalódásait, de igazán abbahagyhatná. Senki se kíváncsi magára. A falu csak akkor boldog, hogyha látja, amint eltűnik a házikójában. Maga fog előbb távozni ebből a világból úgy, hogy mindkettőnk számára üdvösebb lenne, ha békében élné le ezt az időt! – Jenő úgy hitte, hogy határozott, de udvarias fellépéssel célt ér, de megint tévedett. Erzsike nem figyelt rá, egyfolytában óbégatott, és a közös nyaralásaikról beszélt. Jenő végül faképnél hagyta.
Másnap újra próbálkozott, és az azt követő napon is. Mintha falhoz beszélt volna. És Erzsike egyre csak szapulta, szapulta. Két nappal gyerekek visszaérkezése előtt nem bírta tovább, és újra a boltoshoz fordult. Az udvariasan végig hallgatta, majd hívott egy nála is bölcsebb elmét, a feleségét. A testes asszony nehézkesen betotyogott, majd amint meglátta Jenőt eltátotta száját.
- Te jó ég! - „na, kezdődik „– gondolta Jenő kétségbeesve. A boltos felesége tovább folytatta. – Maga kiköpött úgy néz ki, mint a Lackó!
- Az ki?
- Hát az Erzsike negyedik férje! – Erre Frici bácsi is elképedt.
- Tényleg! Így már érthető az ön problémája! Az nő szemüveg nélkül az orráig sem lát el, de annyira zsugori, hogy nem akar pénz kiadni rá. – Jenő egy pillanatig bambán bámult, majd a szája diadalmas vigyorba rándult. Szó nélkül otthagyta őket, és otthon nekilátott a terve megvalósításának. Első lépésben magas összegért eltérített egy mozgó szemészlabort, ami tett egy kitérőt erre a településre, és megállt Erzsi néni háza előtt. Az eleinte nem örült a hívatlan látogatóknak, de mivel a vizsgálat ingyenes volt ezért belement. Az eredményeket a szemészorvos, aki Jenő barátja volt elküldte neki, így ő ez alapján munkához láthatott. Az eredmény magért beszélt. Most jött a terv második része. A felesége segítségével átmaszkírozta magát Erzsi nénje negyedik férjévé és, egy köteg papírral kezében átsétált a szomszédba. Mielőtt csöngetett volna benyomott egy kis üvegnyi töményt. Ez oldotta félelmet, és hitelesebbé tette a figurát. Erzsike ajtót nyitott, majd eltátotta a száját.
- Még van képed ide merészkedni te mocsadék?
- Nézd, drágám, teljes mértékben igazad van. Egy utolsó rohadék vagyok, aki csupa rosszat tett veled.
- Például megloptál!
- Igen. Nagyon bánom, de az életem új fordulatot vett. Megleltem Istent. Megsúgta mit kellett tennem!
- A kedvemért szteppelni fogsz egy aknamezőn vagy a sínen várod mega gyorsvonatot? Nekem még lenne javaslatom, de mivel csak egy éledted van ezért bölcsen válasz!
- Mit szólnál inkább ahhoz, hogy ha visszaadnám azt, amit elloptam?
- Hazudsz!
- Dehogy. Itt van egy ügyvéd által alá jegyzett irat, amiben elismerem vétkemet és visszafizetem a teljes összeget.– Erzsi néni kitépte a kezéből a lapot, és megpróbálta elolvasni. Jenő ekkor adta át a neki a szemüveget.
- Ezt még a szakításodkor vágtad hozzám. – a néni átvette azt és ekkor érte el a kettős csapás. A papírköteg üres volt és nem a negyedik férje állt előtte. A szívéhez kapott.
- Maga nem László!
- Nem bizony. Tőkés Jenő vagyok, az új szomszédja. Magától vettem a házat. Remélem, ezután már nem lesznek konfliktusaink- azzal Erzsi néni kezébe nyomta számlát, ami szemüveg és a mozgó labor árát tartalmazta. Végül otthagyta őt szégyenében. Jenő még soha nem volt magára ennyire büszke. A felesége boldogan ugrott a nyakába. Erzsi nénivel ezután nem volt többé gond, Mindig udvariasan köszöntötte őket, és gyerekeknek sütit is sütött. Napok múlva már mindenki erről beszélt a faluban, és sokan kérdőre is vonták őt. Azonban, mindig ezt válaszolta.
- Nem gonosz asszony ez az Erzsók csak meg kellett tanulnia más szemmel tekinteni a világra.