Mariska néni kispadja…
Írta: Mészáros Ildikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
Mariska néni kispadja…
A „G” betű
Lassan vége a télnek, hiszen már kacsint a tavasz, de azért néha a szél még felborzolja a tájat. Mariska néni a falu szélén lakik, egy takaros kis házikóban. A ház előtt hatalmas eperfák, már nem is tudja hány évesek, de nyáron nagyon szeret itt üldögélni. Délelőtt elvégzi a teendőket, ebéd után szundít egy kicsit, aztán kiül ide a kispadra, melyet még a férje készített. Innen „szedi” fel a híreket. Mert az bizony mindig akad! Itt legalább nincs egyedül, hiszen a mellette lévő házban lakik Boriska, aki vele egyidős elvált asszony, a szembe szomszédja pedig Katóka – a nép nyelv szerint – vénlány.
A szomszédos barátnők, mikor meglátják Mariska nénit, amint botjára támaszkodva kilép a rozoga fakapun, már jönnek is! És elkezdődik az esti traccsparti. Elmesélik egymásnak, ki mit főzött, mennyi a vérnyomás, kit ki látogatott meg. Így múlatják az időt és telnek napjaik.
Mariska néninek hosszúnak tűnt a tél. A csúszós, rossz idő miatt még a házat sem hagyta el, nehogy baj legyen. Néha, az elhúzott függöny mögül integetett barátnőinek, ennyiben ki is merült a társalgása. Ma ebédre hívta az unokáját, és úgy gondolta, most kihagyja az ebéd utáni sziesztát. Kikísérte a kapun unokáját, integetett neki. Ezt az integetést látták meg barátnői, és máris ott voltak körülötte.
Szia Mariskám! De jó, hogy látunk! Mesélj, mi történt a télen?
Jaj, nem lehet azt elmondani röviden, annyi minden történt!
Semmi baj! Máris hozzuk a kispárnát, hogy meg ne fázzunk, idetesszük a kispadra, és már mesélhetsz is! – válaszolták a barátnők.
Nos? Mondjad már, annyira izgulunk!
Kaptam Karácsonyra egy kütyüt!
Mit?
Hát olyan táskafélét!
Táskát? Minek az neked Mariskám, úgy sem mégy sehova!
Nem értitek? A táskával nem is akarok menni sehova, az hozza el nekem a világot!- válaszolta Mariska néni.
Ki mondta neked, hogy a táska elhozza a világot?- kérdezték
- Az unokám! Tudjátok, van benne egy TV!- válaszolt kellő határozottsággal, meggyőződéssel Mariska néni.
A két barátnő egymásra nézett, szemükben kérdés bujkált. Mi történhetett Mariskával a télen, hogy ilyeneket beszél?
- És szoktad nézni a TV-t ? –kérdezték
- Szoktam hát! Ne kérdezzetek már ilyen butaságokat! Az unokám mondta,
hogy ezzel még levelet is lehet írni! –bár meg kell vallanom, elég nehéz
tanítvány vagyok. A múltkor nem is sikerült beillesztenem a kukacot,
mondta is az unokám, hogy majd elvisz Gyuri bácsihoz, az öreg tanítóhoz,
aki megmutatja, hogyan kell!
Mariskám! Akkor most táskád van, vagy tévéd?
Jaj, ennek az öreg fejemnek! Eszembe jutott!- csapott homlokára Mariska néni. Laptopom van! Világos? Most tanulom nyomogatni!
Nyomogatni? Mit?
Hát? – azokat a betűket, ami rajta van!
És milyen betűk vannak rajta?
Sok sok betű, számok és pont. Tudjátok, azt mondta az unokám, hogyha minden nap megtanulok egy betűt, akkor nyárra már kezelni is tudom a gépet.
És most milyen betűt tanulsz? – kérdezték.
Most a G pontnál járok! Nagyon érdekes ám! Majd megmutatom nektek is! És térkép is van a gépen! Megmutatja, mi hol található! Ti ismeritek a G pontot?
Drága Mariskám! Az nem G pont, hanem G betű!
Most ti tanultok a gépen, vagy én? A múltkor igaz kerestem én is a G betűt, akkor jött éppen Pista, hozta a tejet, és megkérdeztem tőle. Erre ő: Kedves Mariska néni, nézze csak! Ott van a kukac felett, rábök az ujjával és pont, kész! Ő már csak tudja, nem?
Kezd hűvösödni Mariska, mi megyünk.
Jól van, majd holnap folytatjuk a beszélgetést!
Az öreg barátnők fogták a kispárnát, elindultak hazafelé. Nem értették Mariskát – talán beteg? – s amíg haza nem értek azon gondolkodtak, holnap majd ők is megkérik a Pistát, mutassa meg nekik a G pontot! – mert eddig ők csak G betűt ismertek.