Maradok, aki vagyok
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 302
Maradok, aki vagyok
Sírkövön fekszem, egyszerű, nem márvány,
felhőket bámulok, egyikük vár rám.
Melyiket válasszam s minek alapján
ajándék gyanánt nevemnek a napján?
Szépen sokasodnak, színük a szürke,
villámok cikáznak, mosolyuk büszke.
Zeng égiháború, engem fenyeget?
Nem, hiszen szívvel ölelem az eget.
Rázendít az eső, csapkodja arcom,
megadón tűröm, békém ez, nem harcom,
ugyanis barátom zápor, zivatar.
Rajtam és köröttem ezer csepp kopog,
megöregedni ettől sosem fogok,
maradok, ki vagyok, örök fiatal.