Írta: Pődör György
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 249
Maradjunk férfiak
Ha
már egyszer erre a világra jöttünk
sírjunk bátran mint egyszeri újszülött
véresen mocskosan mégis gyönyörűn
tehetjük még ártatlanul felüvölt
bennünk a kéretlen ránk szakadt élet
és először érezzük hogy nem félek
bár még nem sejti a végest az agyunk
mosolyog apánk hogy férfiak vagyunk
Ha
túléltük a sok pelenkát, a bölcsőt
tudatos a reggel nem csupán szaros
s anyánk dala ébreszt bennünk a költőt
rájövünk kezünk-lábunk jobbos balos
szertelen figyelmünk lassan már komoly
és értékeljük mit jelent egy mosoly
és jelezni tudjuk örömünk bajunk
apró vesszőnk jelzi férfiak vagyunk
Ha
kinőttük az iskolát cipőt,ruhát,
bejártuk kis világunk minden zugát
várt ránk a hatalmasnak vélt nagyvilág
még anyánknak szólt kezünkben a virág
szívünkben valami nagy lett szertelen
megérintette az első szerelem
és hangszálakon édesebb lett dalunk,
lassan megértettük férfiak vagyunk
Ha
már szentséggé válik bennünk a család
netán választásunk kisiklik csalárd
rossz a pálya elfogy előlünk munka
őszinteségünk a világ megunta
fájdalmasan húsunkba vágó sorson
sírásunk szorongat kiszáradt torkot,
mégis arcunkra kínos mosolyt csalunk
kárörvendők előtt férfiak vagyunk
Ha
érezzük játszmánknak közel a vége
magunkba nézzünk csak aztán az égre
még kapaszkodnánk a siető mában
jön pepita ingben szaros gatyában
a biztosan tudott mégis félt idő
a lelkünkben egy furcsa érzés kinő
amíg életünk filmje szürkén kihagy
búcsúzásban is maradjunk férfiak