Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 289
Mert elveszik a tavasz,
az illúzió fontosabbá válik,
mint mindaz, ami nem az.
Fel már nem ébredek,
szerelmet álmodok,
szerelmet képzelek.
Miközben szétszórom
szívem e kéjjel,
zizzen a fehér verspapír
s búcsút int az éjnek
a derengő hajnalpír.
Így születik oly élet és halál,
melyben szabad vagyok,
mint a madár.