Írta: Pődör György
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 461
Mánták csöndje
Gölnicbánya
Király-hegy patakja még ma is sebes,
- ahol magához öleli a Hernád-
lassan hazát felejt a büszke Szepes,
s ezüsthajat hullat, sóhajt a hegyhát.
Egykor a mélyben sok kincs volt, és becses
emléküket őrzik talán a fejfák,
pedig kezük, lelkük gyakran volt sebes,
sok haza közül szívükben csak egy fájt.
Arany, ezüst, réz, s végül maradt a vas,
a németből lett magyar lett és nyakas,
érzelmüket nem törte meg Trianon.
Amíg a Gölnic folyhat itt szabadon,
bár a bányák szája mára már mohos,
felfénylik a Hold, mint Vak Bottyán-fokos!
Legendás magyar bányavárosok 1.