Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 424
Május
Nézem a csend takaróját, illan a végtelen égen,
Álmodik itt a sötét, osztja az elme ködét.
Görnyed a körtefa-árnya, s villan az éjszaka szárnya,
Ívet a Hold hegye vág, oldva kering a Világ.
Gesztenye-mécsesek égnek, hajlik a száruk a szélben,
Fenn a Tejút csupa láng, éteri szikraszilánk.
Kurta az emberi élet, Semmibe vesznek a fények,
Éjszaka tengere mély, ringat a májusi éj.