Majd máskor

Írta: Tóth Gabriella (Toga)


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 362



Majd máskor

Már majdnem lehunyta szemét,
mikor csörgött a telefon.
Beleszólt: ki az?
Persze, sokkal bővebb,
és indulattal terhelt
szavak futottak benne,
de kénytelen volt
berekesztve
hagyni mind,
mint ásítást nyomni el,
vagy úgy tenni,
kiben nem gyűlt fel semmi,
halvánnyá festve önmagát,
mert a kócos reggelek után
újból nem várta senki,
az éjek meztelen vánkosán
szunnyadni egyedül tért,
s gyűltek benne az üres lapok,
mint ódon emlékkönyvben,
miből a tinta a fénytől már kikopott,
úgy ivódott bele a zajtalan szívzörej,
mint tetszhalottá tett,
megvakult életébe a szürke jel.
Ki az?- kérdezte újból,
de halott szavakból
nem várt csodát.
Majd máskor - mondták odaát.