Magzati pózban
Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 390
Magzati pózban
Nézed a végtelennek tetsző plafont
és megpróbálsz saját szórakoztatásodra
valami huncut egyediséget felfedezni
a hamufehér tájon.
Közben ezerszer elunod magad
és kinyújtott testednek jól esne
egy hanyag pozícióváltás.
Fájdalmad legyűrve, nyögve mozdulsz.
Ólomlassúsággal leküzdöd
a gravitációt, a súrlódási erőt,
és fizikai törvények jutnak eszedbe,
amitől zihálni kezdesz,
mert fáraszt a gondolat.
Inkább szünetet tartva megállapodsz.
A vérkeringés megindul tagjaidban,
lábujjad zsibbadása szűnni kezd
és biztonságos komfortban érzed magad.
A távolodó plafon
elmosódó kontúrokkal semmivé válik.
Tested mozdulatlanságában ringatózol
összegömbölyödve az ösztönös létben,
s érteni véled több millió éves utadat
a távoli rideg barlang-világból
a puhacsipkéjű bölcsőd vánkosáig.
Abszurd kezdemény-álmodban
kétségbeesve tapogatózol.
Talán méhlepényed keresed
éhezve az igazságra,
miközben szűk valóságodban
borostád tovább nő,
míg újjászületésedre vársz.