Magunk árnyéka
Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 206
Magunk árnyéka
Nem gondolom azt már, hogy embertelen.
Sőt, éppen emberi: nincs másik felem.
Csakazértis- harcom, sóvárgásom sincsen:
önmagára formált egy magányos Isten.
Társaim vannak csak. Hűek, hűtlenek.
Indokolhatóak meg ésszerűtlenek.
Nem hasadtam ketté, soha, semmiképp.
Űrt sem pótolhatok. Tényleg, senkiét.
Valamikor, egyszer, persze nálad jártam.
Ott hűsöltünk együtt a magunk árnyékában.