Magam szeretője
Írta: Kocsis Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 197
Magam szeretője
Üres utcákon, üres lépcsőkön állok,
kéz a kézben önmagammal hálok
– röhögök, eszembe jut egy olcsó vicc –
előttem ballag fekete macska: sicc…
Ódon lámpa fényképezi lépteim:
vakuként villan az út macskakövein.
Elered az eső, csurog arcomon, ruhámon
– kit érdekel – már nem mosom kabátom.
Rágyújtok egy mocskos kapualjban,
füstként éledek újjá a dúdolt dalban.
Árnyékként követ a szenvedély szeme.
Bevárom. Ma éjjel úgyis vele megyek...
egy lépcső, két lépcső, tíz lépcső, száz...
minden lépcső végső állomás…
hozzám, értem, magamért, bennem...
ezért ma sem kellett tennem.
Az Éjjel tálcán kínálja fel magát
– véletlen volna, hogy feltörte falát –
kérdéseimre cetlin a megoldás kulcsa,
csak egy lépcsőfok a Mindentudás Boltja...
…és én ott rekedek több éjjelen át
– szoríts sötét, már semmim sem fáj –
szárad a ruhám az idő pultján…
egy lépcső, két lépcső, tíz lépcső, száz...
meztelen lelkemre csak te vigyázz...
…sötétség…