Írta: Fövényi Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 275
ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák,
és a Halleron meleg teát osztogat az est,
a félhomály egy ablakhoz szorítja homlokát,
halkan bekopog, hogy boldog karácsonyt Budapest.
ma nincsenek viskó lelkek, csak cifra paloták,
mert néhány röpke percre Isten mindenhol lakik,
és az aluljáró lépcső vánkosán
heverő vén csavargó kannás borról álmodik.
az István kórház portáján gyűrött papírszalag,
valaki ráírta, meghalni csak holnap lehet,
ma élni kell, hiszen ritka az olyan színdarab,
mikor fecniplakáton szívedé a főszerep.
ma még a bérházak falain bűbájos mosoly,
pedig voltak, akik az illatért fenyőket öltek,
a Nagyvárad-tér üres, kifosztott szaloncukor,
csak egy villamos hideg fényei csörömpölnek.
ma éjjel végre enyémek az Üllői úti fák,
ujjaikra aggathatom mihaszna kincseim,
és hogy befedje a háztetők kormos abroszát,
hó hull az ég ágak ütötte résein.