Lutoni ősz
Írta: Szabó Lajos
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 214
Lutoni Ősz
Az utcát most vasmarkú munkások
söprik bele a bizonytalan jövőbe,
ősz van, avar árnyú bánat halmazok
zsákba tömve, a szegély mellett állva várnak.
A kerületek deres fedésben tisztán ragyognak
s mi meghűlve fogjuk egy másik kezét,
én itt, te önzőn nem vagy sehol,
a brigád ütemre dolgozik s fütyülve múlatja az időt.
Reggel van harapós északi szél süvít,
sietve leintek egy sáros sárga taxit,
a melegből másnak tűnik rohanva a párás ablakon át
az őszi lombhullás, a doh szagú világ.
A sofőr társalogni próbál unja a hajnali magányt,
nyújtózva ásít, tört angollal
köhint felém néhány szófoszlányt,
beszélgetésünk sekélyes, téma a fénytelen világ,
időjárás, asszony és a drága család.
Odakint esni kezd, gyűlnek sorban a pöttyös tócsák,
esernyők gyúlnak, korai kezek tartják vele Atlas helyett a borult eget,
az ablaktörlő szaporán táncol,
nevünket karmolja a szélvédőre mint vésett jeleket.
Lassítunk egy másik útkereszteződés,
vörössen izzó jelzőlámpa fénye
szokatlanul harsány, tűz hajú parázna az ősz, mosott színeiből kitörve vigyázva int felénk.
Folynak a kilóméterek mind le a csatornákba,
a távolság szűkülő metszet, a horizonton pára csattanások,
az ősz mint ismerős koldus kéreget
a lutoni periférián elázva.
Megszoktam már az égigérő rendetlenséget, de a gazokat nem merem soha...
újra lassítunk
megérkezünk ,a rádióban még egy ismerős melódia, hiszem, hogy a munkások dala...
megint hideg pára, kimászok a gondolataimból,
így indulok egy esős, őszi randevúra.