Lombokon madárdal
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 216
LOMBOKON MADÁRDAL
Egyik nap napsütés, másik nap hűs eső,
május és június, ilyen a szerelem.
Pipacsokkal díszes az öreg temető,
Isten szórta oda, törvény és szeretet.
A pipacs parázna, ördögnek arája,
szólt egy zord reverend , ekképpen hazudott.
Magabiztos, büszke, egyháznak szolgája,
így virágról, világról keveset tudott.
Magamra öltöttem nyárnak szép örömét,
piros már az arcom pipacsok csók-okán.
Katonásan szigorú, felhős lett az ég,
hát szalutáltam s összevertem két bokám.
Így telik az idő, ünnep minden napom,
csöndes szívem zászló, lobog szelíd vággyal.
Van jövőm, jelenem, ez ám a hatalom!
Nem lázadó lelkem lombokon madárdal.