Lippai Dorka - Tánc egy őszi gesztenyefa alatt
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
Lippai Dorka: Tánc egy őszi gesztenyefa alatt
Bál van. Valahol a közelben bál van. A zene már nem is fér el a teremben, minden kis
résen préselődig kifelé, majd szabadságát kiélvezve végigrohan a szeptemberi estén, élettel
megtöltve az alvó, macskaköves utcákat.
Egy fiatal lány cipőjének kopogása zavarja meg a zene bájos magányát. Hosszú barna
haja alá rejtett fülei magukba szívják a dallamot, és két hosszú, harisnyába kényszerített
lábának megálljt parancsolnak. Most egyedül álldogál egy gesztenyefa alatt, minek ágai vígan
hajlongnak az esti szellőnek, aki gyors mozdulatokkal kéri táncra őket, egy köztéri lámpa
sárgás fénye alatt. Furcsa fa ez, a többi alatt már elkezdett kialakulni egy két avarkupac.
Ennek viszont még egyetlen egy levele sem esett le, pedig már mindegyik szép aranysárga és
az őszi szél sem kíméli, kissé erőszakosan pörgeti a táncba hívott színes kisasszonyokat.
A lány hirtelen kis fekete táskáját ledobja a fa tövébe és egymaga kezd el keringőzni a
semmivel mintha nem csak a zene, hanem az egész mulatság kiszökött volna a zsúfolt
bálteremből az üres utcákra.
Ekkor, mintha a sötétségből épült volna fel, egy magas, vékony, fekete öltönyös férfi
lép a lámpa fénye alá. A lány észreveszi a különös alakot, ijedtében megtorpant, de a fehér
szoknyája még kissé libeg a a térde fölött. Az úr nem szól semmit, egy meghajlással táncba
hívja a fiatalt, aki bár megszeppenve, de végül csak odanyújtja a kezét az idegennek. Már
együtt táncolnak. Lassan indul be a keringő, a lenge ruha szűzies fehérsége körbe lebegi az
öreg, halált idéző, kopott öltönynadrágot.
A levelek is felveszik az alattuk táncolók ritmusát, majd lassan elkezdenek a föld felé
hullani. Pörög a lány, egyre több levél hullik. Pörög a lány, még több levél hullik. Egyre és
egyre gyorsabban forog, de a férfi nem fárad és mit sem törődve azzal, hogy hölgypartnere
mindjárt elesik, még jobban pörgeti a lányt, mígnem az utolsó levél is földet ér.
De amint az utolsó aranykisasszony is leért a földre, az idegen férfi, ahogy megjelent,
úgy el is tűnt. A zene elhallgatott, az utca újra üres lett és magányos, a lány pedig nem táncolt
soha többé.