Lipóciai sanzonka
Írta: Köves István
Közzétéve 11 hónapja
Megtekintések száma: 244
Lipóciai sanzonka
Szeretek, jó ebben a trolimegállóban leszállni,
megnyugszom, elálldogálok a Csanádiutca-sarkon,
nyitott teraszok, barátságos ebek, gangos galambok,
ceruzalábú madonnák üldögélnek Brad Pittjükre
várva, unottan néznek utánam, meg sem látnak,
sötétedéskor kandeláberfények, dünnyögő, füstös zene szól,
nem látni le innen a folyóra, de a fénylő képeslap-esteken
néha, nagyritkán, zöldmohás vízszag oson föl a Duna felől.
Ha azt hallom a trolihangszóróból:
Radnóti Miklós utca –
megnyugszom, még van remény,
ha olvasom a sarkon az utcanévtáblán:
Radnóti Miklós utca –
megnyugszom, még van talán,
retek, vaj, ikrásméz és friss kenyér,
könnyen szelhető, csak a héja kemény,
és hozzá éles kés a költő asztalán …
Nem látni innen rá a folyóra, de mindenki tudja,
uszályvontatót nem látni itt évszám, de sebaj, helyette
zászlós szállodahajók szellentenek a szürke habokba,
ha akarom, hallom, sóhajtoznak a bársonycsókos kapualjak,
a hentespultnál itt mindig csak két vonásnyit csal a mérleg,
a Parlament műszélben lobogó zászlaja is ideviháncol,
Európa peremén, erre, kérésre, könyörgésre akad még
kaszinói esély, mely a félrenézések véraláfutásaihoz láncol.
Ha azt hallom a troli-hangszóróból:
Radnóti Miklós utca –
megnyugszom, még van remény,
ha olvasom a sarkon az utcanévtáblán:
Radnóti Miklós utca –
megnyugszom, még van talán,
retek, vaj, ikrásméz és friss kenyér,
könnyen szelhető, csak a héja kemény,
és hozzá éles kés a költő asztalán …