Lilliputi Gulliverek
Írta: Molnár G. Krisztina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 342
Lilliputi Gulliverek
Dermed a tél a nyárban is,
tort ül közöny, agresszió,
lába göröngy, alig hamis,
sétál a bohó dáridó.
Szarva, hatalma látható,
fertőz, mosolyán már kaján
ránca tapos jeget, s haló
sajgása sivár asztalán.
Rándul a válla, néma szó,
halvány a derű, szétcibál,
semmi tövén az esküszó
porrá avul és szundikál.
Senki kezek hatalma itt,
álnok, sunyi, gaz gengszterek,
mily tehetetlen és önhitt
az ármányteli fergeteg.
Forr a katyvasz, merül, ha már
a torkán nem folyik le nyál.
Tűrni a sorsot – nincs határ.
Némák serege – opponál...
Lilliputi Gulliverek...
Az ősz sercint. A tél még vár.