Levélváltás
Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 335
Levélváltás
Nehéz leírnom ezt, de pénz kellene.
Nem ruhára, nőkre vagy italra.
Tubusomból elfogyott a Nap heve.
Vakkeretet szögezek a falra
s mintha vászon volna, a mészre festek.
Zaccos vízzel, Theo, mert festenem kell!
Böködnek a ciprusok! Be-belesnek
az ápolók, nevetnek, menthetetlen,
mondják s hozzák az újabb pirulákat.
Theo, bennem vetések izzanak,
hullámzó égbolt hűsít s még az árnyak
is színesek! Látom! A világ a vak!
Csak egy tubusra teljen, egyetlen egy
kenésnyi sárgát tudnék hozatni már!
Öcsém, tudod, a legkegyetlenebb,
ha jégcsapfogú szíved körül a nyár!
*
A pénzt délután postára adtam,
így vászonra is telik majd és annyi
marad talán, ha visszatérsz, Arles-ban
bérelhetsz egy kis szobát. (Többet adni
most nem tudok.) Kezdetnek tán elég lesz.
Ma láttam néhány napraforgót. Sárga
tűztányérok. Rád gondoltam, így éghetsz
Te is. Lelked szirmok lángolása!
Megpörzsölődünk. Ezért is aláz
néhány fölfuvalkodott műítész.
Tán bántana, de nem szűnne a láz,
amelytől összeforr az Elme és a Kéz.