Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
tárgyalás nélkül zártak magamba
tényleges életfogytiglan ez
a folyosón jön-megy a képzelet
zörgeti a kulcsokat
ilyenkor azt hiszem
szabadon akar ereszteni
de végül az ablakokon át
csupán a felhőket nézhetem
de
szeretek felhőket nézni
mert olyan tájakat gondolhatok alájuk
melyekre mindig vágytam
néha betűkből-hajtogatott galambot
küldök egy ismeretlennek
minden alkalommal visszajön
és levelet hoz
tőlem
(Komódversek • AlkoTÓház • 2014)