Leonardo tévedése
Írta: Emesz Margit
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 256
Leonardo tévedése
A minap Firenzével találkoztam. Hídjai sorakoztak parttól partig. Emberekről mesélt, hogy a nyár micsoda izgalmas, néha irgalom a zsúfolt utcák élete.
Az Uffizi liftjei tömve. Megelevenednek az arcok, tájak, korok. Szemtől szemben valóságról. Olajfesték titkos összetételében örökös vonalak bilincsben. Föstők göröngyös vagy gazdag élete, ecsetek szőrszálaiból ivódtak a vászon hátára. Képkeretek fojtogatásában a századok.
Parádés a felhozatal.
Amikor korán sötétednek a napok, élénkebb lesz a látvány. Bizsergető odaadással szólt az éjjeli látomás. Apró, finom mocorgással mozdult a hermelin. Puha talpa földet ért. A Hölgy értette a mozdulatot. A képkeret üres lett. Az Arno fölött kellemes, hűs fuvallat karolta őket. Útjuk kettévált. A vízpart fái a hidakat vizslatták. A Hölgy víztükör mámorában hajolt le a hídról és látta a festői varázslatot. Arca villódzott a szépséges mélyben. Lámpák fénye festette élővé. A hajnal magáévá tette a kínálkozó csodát. A hermelin már várta őt. A híd boldogan vitte a Hölgy andalgó lépteit. Pillangó könnyedségével haladt. A hajnali fények karjaiba simulva, úton hazafelé tartott a rúdtáncosnő.