Lemerültem
Írta: Hajnal Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 231
lemerültem
Válaszok, Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című versére
lemerültem
már hét éve három hónapja és öt napja várakozom
néha kiszámolom órában is
ám belátható
hogy ez most túlontúl hosszú fejtörést igényelne
elfáradtam az örökös lármától
nyáron a tücsökzene vagy mi
imádom meg minden
de ilyen nagy mértékben
érted
ősszel a rengeteg esőkoppanás
ilyenkor be is kell húzódnom a lucsok miatt
télen az a sok deres ág
ráadásul lángot vetek velük ahogy kérted
hogy ne fagyjak halálra
és azok az aranyos kis állatkák se fázzanak
tavasszal pedig
ó igen
tavasszal az a temérdek szivárvány amire fölfeszül az a sok ember
néha dupla
vagy hármas
kereslek de te sosem vagy köztük
megértem
lefoglal a hivatásod
sírva kérdem
nem az volna a természetes ennyi viszontagság után
ha akkora káromkodást ereszthetnék végre
mint egy katedrális
persze inkább visszafogom magam
téged is visszafogottságom fogott meg
no meg végtelen türelmem
házasságunk huszonhét éve alatt
gyakran lágyhantú mezővé egyengetted szép feszes csípőmet
kezed nyomán csak ritkán serkent ki a vérem
utána mindig elérzékenyültél
becézgetted a hajam meg minden
értékelem én és sokat gondolok erre de most már gyere értem
hisz azt mondtad csak el kell játszanunk ezt a hajótörést
hidd el
nagyon unalmas várni rád itt a túlsó parton
kétszer járt erre a folyami rendőrség még az első év elején
csöndben behúzódtam a fák közé ahogy kérted
mert valami megbizsergette bennem gyönyörű kérlelő szavaidat
a komp már két éve nem jár
csónakot hajót egyszer se láttam
úgyhogy
mindvégig úsznod kell fogaid közt tartva végtelen szerelmünket
azon tűnődöm van-e még fogad
vagy a maradék hármat is kiverte az az idióta szomszédpista
hogy kapná el végre a rendőrség
hosszú lesz az út
meg azok a keselyűk is folyton
de ne stresszelj életem én itt vagyok neked
együtt megoldjuk
csak jöjj bátran
amint észreveszlek már megyek is eléd
úgy egy éve meglátogatott valami názáreti
tőle tanultam vízen járni
hát indulj mielőbb
már hét éve három hónapja és öt napja várakozom
néha kiszámolom órában is
ám belátható
hogy ez most túlontúl hosszú fejtörést igényelne
elfáradtam az örökös lármától
nyáron a tücsökzene vagy mi
imádom meg minden
de ilyen nagy mértékben
érted
ősszel a rengeteg esőkoppanás
ilyenkor be is kell húzódnom a lucsok miatt
télen az a sok deres ág
ráadásul lángot vetek velük ahogy kérted
hogy ne fagyjak halálra
és azok az aranyos kis állatkák se fázzanak
tavasszal pedig
ó igen
tavasszal az a temérdek szivárvány amire fölfeszül az a sok ember
néha dupla
vagy hármas
kereslek de te sosem vagy köztük
megértem
lefoglal a hivatásod
sírva kérdem
nem az volna a természetes ennyi viszontagság után
ha akkora káromkodást ereszthetnék végre
mint egy katedrális
persze inkább visszafogom magam
téged is visszafogottságom fogott meg
no meg végtelen türelmem
házasságunk huszonhét éve alatt
gyakran lágyhantú mezővé egyengetted szép feszes csípőmet
kezed nyomán csak ritkán serkent ki a vérem
utána mindig elérzékenyültél
becézgetted a hajam meg minden
értékelem én és sokat gondolok erre de most már gyere értem
hisz azt mondtad csak el kell játszanunk ezt a hajótörést
hidd el
nagyon unalmas várni rád itt a túlsó parton
kétszer járt erre a folyami rendőrség még az első év elején
csöndben behúzódtam a fák közé ahogy kérted
mert valami megbizsergette bennem gyönyörű kérlelő szavaidat
a komp már két éve nem jár
csónakot hajót egyszer se láttam
úgyhogy
mindvégig úsznod kell fogaid közt tartva végtelen szerelmünket
azon tűnődöm van-e még fogad
vagy a maradék hármat is kiverte az az idióta szomszédpista
hogy kapná el végre a rendőrség
hosszú lesz az út
meg azok a keselyűk is folyton
de ne stresszelj életem én itt vagyok neked
együtt megoldjuk
csak jöjj bátran
amint észreveszlek már megyek is eléd
úgy egy éve meglátogatott valami názáreti
tőle tanultam vízen járni
hát indulj mielőbb