lelki szegényes
Írta: Mihálydeák Anika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 247
lelki szegényes
alkonyunk tornácán
lengedeznek
az álompillérek.
csak magunk vagyunk.
fésüljük kócos
nyomainkat,
s lassan
töviskoszorúvá
köhög az ima.
kába múlt
cseppen ránk,
s a rohanó csöndben
kifordított
kabát reszket,
szökken.
ránk mosolyog
az utca
könnyekkel teleírt fala,
míg
magányunk küszöbét
söpri a hontalan.