Lélekvihar
Írta: Jóni Barna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 190
Lélekvihar
Mily békés vagy ma Posseidon, ó te nagy isten!
Halk morajával a tenger mint szelíd asszony
hozzám simul, lábamhoz követődik, hűvösen csókol.
Vad hullámokkal lelkemben dübörög csak az érzés.
Oly nagy szerelem volt köztünk, fényes dísze a nyárnak.
Tenger, kék ég, ambrózia csókok, mámoros esték...
Összenevettünk és tudtuk, hogy örömünkkel cinkos a szél is.
Miért múlt a varázs, miért válnak köddé az álmok? Kitisztult a kép, vagy más az, amit látni szeretnél?
Ám símuljon a hullám zúgó lelked csend- viharában
Hallod a tengert mint véd? Egymásnak dobban a szívünk, suttogja halkan.
Csak nézd a sirályok röptét! Érezd az igaz szerelmet, azt, hogy mily szép a szabadság.