Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 260
A leghidegebb napok jönnek,
kivet magából a jelen,
vonyító kutya a holnap,
a múlt mocsárba fagyva teng.
Hömpölygő homályban hadonászom,
jég reccsen a lépések alatt,
lekapcsolták a tétova távolt,
s a közelben egy kéz se maradt.
Leülök ide, csak meg ne fagyjak,
körbefog gondolatgubám,
öreg pásztorok, Hortobágyok,
valamit terítsetek reám!