Legalább
Írta: B Mester Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 210
Legalább
Érzékeink szitaszövetté fonódtak.
Lyukacsos, laza kötelék,
melyre mindig máshonnan érkezett a fény.
Távol maradtál vágyaidtól,
mégsem átkoztalak sosem.
Akkor sem, mikor utadba kerültem,
pedig kiszámítható, kötött pályán,
egymás mellé szólt a helyjegyünk.
Akkor sem, amikor észrevettem,
hogy csak üres kabátod lóg a fogason.
Akkor sem, mikor a szemedben villant
villámoktól szétporladt minden idebenn.
Legalább megtörténtél!
Legalább láttam még egyszer
csokorba tódulni mimózám szirmait.
Legalább nagy vad voltál!
Magányt ordító,
ösztönöktől vezérelt,
és könyörtelen.
Lyukacsos, laza kötelék,
melyre mindig máshonnan érkezett a fény.
Távol maradtál vágyaidtól,
mégsem átkoztalak sosem.
Akkor sem, mikor utadba kerültem,
pedig kiszámítható, kötött pályán,
egymás mellé szólt a helyjegyünk.
Akkor sem, amikor észrevettem,
hogy csak üres kabátod lóg a fogason.
Akkor sem, mikor a szemedben villant
villámoktól szétporladt minden idebenn.
Legalább megtörténtél!
Legalább láttam még egyszer
csokorba tódulni mimózám szirmait.
Legalább nagy vad voltál!
Magányt ordító,
ösztönöktől vezérelt,
és könyörtelen.