Írta: Radnai István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
LEFELÉ
ha majd a te szemeddel látok
és puha falként ölel a sötét
beleütközik érezve csonka lábam
ne hagyd meg az eszét
szegény úton levőnek
de hosszú még a pálya
a levegőbe súgom versem
amíg el nem ér apálya
milyen rovátkolt az árnyék
benne tücskök hangja rezeg
mielőtt fülzúgás süketség
elveszi azt ahogyan az eget
és akkor bánya-mélyen nyíló akna