Lefelé

Írta: Radnai István


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 162



LEFELÉ

ha majd a te szemeddel látok
és puha falként ölel a sötét
beleütközik érezve csonka lábam
ne hagyd meg az eszét

szegény úton levőnek
de hosszú még a pálya
a levegőbe súgom versem
amíg el nem ér apálya

milyen rovátkolt az árnyék
benne tücskök hangja rezeg
mielőtt fülzúgás süketség
elveszi azt ahogyan az eget

és akkor bánya-mélyen nyíló akna