Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 349
LÁZAK SZÜLETÉSÉRŐL
Pogány-mód szeretem e kopott keresztet,
rajta kis tengelic ösztönöktől reszket.
Híve új örömnek, táncoló tavasznak,
csicsergés, április reá ígyen hatnak.
Szép szándék, szelídség tájban minden kereszt.
Sziklaszirt, szivárvány anyaként ad kegyet.
Öreg fák ölelnek, nem hamis angyalok.
Áradó csillagok pogány titka vagyok.
Patakok barátja, záporok testvére,
hajnalok álmodó átka vagy reménye,
ki szerelmet kínál pipacsos határnak.
A világtól nem, de önmagamtól félek,
hogy kihunynak bennem vággyal vérző fények
s nem születnek szilaj, láng-lobogó lázak.